Nektek is vannak olyan fogyatékos barátaitok ismerõseitek exkollégáitok, akik észnélkül visszaigazolnak egy eseményt, amire nem kaptak meghívót? Mikor egy ártalmatlan volt kolleginám így tett, még nem szóltam, de amikor a másik katolikus is jelezte részvételét, már bepánikoltam. Némileg enyhítette a feszültségemet, hogy közvetlenül ezután kommentben kifejtette, hogy sajnos épp nyaralni fognak, ezért nem tudnak jönni. (Nem tudom feloldani én sem az ellentmondást.) Vőlegényem indokolatlannak tartotta a pánikot kezdetektől fogva, ezért meg kellett neki magyaráznom, hogy a másik katolikusnál fárasztóbb, idegesítőbb perszóna nincsen. Nem ment át neki, mert azzal érvelt, hogy a szektás rosszabb. Hát nem. A szektás nem beszél ennyire rengeteget, csakis saját magáról, és csakis egyáltalán nem érdekes dolgokat, és aztán nem okoskodik róla, a szektásnak legalább van annyi esze, hogy ne menjen oda, ahova nem hívták.

Ideje lesz megint tisztogatást végeznem a fészen.

A férfi elsősorban testtel kötődik a nőhöz. Az a nő, akinek a lelkéhez is kötődik, számára egyetlen és kivételezett lesz. Ez a nő mindent megad a férfinak, amire vágyik; szerető, barát, kéjnő és anya egy személyben. Mindezt ösztönösen és elvárások nélkül teszi. A férfi genetikailag nem hűségre hanem hódításra programozott, de ha megtalálja élete során azt az egyetlen nőt, akihez nemcsak testtel képes kötődni, akkor esélyt kap az élettől, hogy saját szenvedése árán férfivá érjen és megértse, nem pusztán az ösztönök és a hormonok teszik férfivá, hanem a szeretet és a lelki érettség legtisztább, legmagasabb szintje, amelyben nem léteznek kicsinyes és önigazoló hazugságok….

– az fb jóvoltából sosem felejtem szektást

Küldtem egy képeslapot Luccaból a volt főnökömnek, amiben kedvesen megköszöntem a pénzt és az időt, amiből az utazás összejöhetett. Remélem, értékeli majd!

A főnököm a tárgyalóban hagyta az aktatáskáját, utána vittem az irodába, a folyosón kinevettek, azt mondták, úgy nézek ki, mint egy karikatúra.

"Drága Jonsikácska, puszillak szívem!"
A nő, akivel még sosem találkoztam, mindennap, gondolom mindenkivel.
Gondolhatjátok, hogy anyádat pusziljad kifakadás előtt csapom le a telefont.

Arra jöttem rá a téliszünet alatt, hogy ennél a cégnél senki nem ért ahhoz, amit csinál.
Hiába pihentem sokat, volt konkrétan három nap, amikor ki sem mozdultam a lakásból és nem szóltam emberhez, ma mégis évszázados fáradtságot érzek, ha a munkámra gondolok.

Télen nagyon meleg van, nyáron nagyon hideg van. Az irodában. Levettem már mindent, amit nem szégyelltem.

A dolgozói elégedetlenség megoldására azt eszelték ki, hogy ezentúl tavasszal töltjük ki a kérdőíveket, hiszen akkor kisebb a hajtás, és amúgy is tavasz van, tehát jobb eredmények fognak születni. Probléma megoldva, pipa.

Sajnálom a szopótraktort. Rájöttem, hogy nekem is vissza kell ülnöm és felszántani a szopóföldeket a tegnapi melóval.

– Szemelvény Varez leveléből